Garden made of stones (Motionless in White fanfiction)

Téma: #motionlessinwhite #chrismotionless #metalbanda #magánélet #darkbutcute

Ajánlott zene: Motionless in White - Another Life

~***~

A fekete mennyek kőből készült kertjébe szabadult be a legboldogabb szivárványpillangó. Micsoda paradoxon, igaz? Pedig ezzel a képpel tudnám leírni azt, amit érzek. Sosem hittem, hogy valaha részese leszek ennek a világnak, de semmin sem változtatnék. Nem mondom, hogy közel áll a zúzós metál a zenei ízlésemhez, de kétségtelenül vannak gyöngyszemek, amiket még én is tudok élvezni. A társaságról nem is beszélve. Az Another Life klip forgatásán kerültem Chris mellé. Ó, igen, bocsánat. Még be sem mutatkoztam. A Motionless in White zenekar sminkese vagyok, Zseraldin Szilágyi. Tudom, mire gondolsz most. Nem, nem igazán tudják kiejteni az amerikaiak sem az elejét sem a végét. A második nevemet inkább meg sem említem már az embereknek. Megsúgom, Gyöngyvér. Persze egy metál banda azonnal ráharapott a "vér" részre, amint megtudták, mit jelent. Pearlblood. Szerencsére nem ez lett a hivatalos becenevem, mindenki csak Dee-nek hív. Ebből elkerülhetetlenül megszületik a Bloodee, de nem panaszkodom. Nagyon édes a fiúk piszkálódása. Örülök, hogy hamar befogadtak, bár Sosem volt gondom a beilleszkedéssel. Chris pedig... Egészen különleges történet. Nem mondom, hogy nem voltam zavarban az első néhány pillanatban, de hamar csupa mosolygásba és nevetgélésbe csapott át a hangulat. Le sem lehetett vakarni a mosolyt az arcunkról, az enyémről legalábbis semmiképp, de úgy vettem észre, Chris is hasonló helyzetben volt.

A rendező meg is jegyezte, hogy ideje átszellemülni. Folyamatos vigyorral nem lehet leforgatni egy drámainak mondható dal klipjét. A fiúk természetesen mind profin kezelték a helyzetet, és hamar moderálták magukat. Egy két titkos pillantástól és játékos mosolytól eltekintve. Nagyon izgalmas volt a munka, imádtam végigkövetni a folyamatot, ahogy lassan felépült egy történet. Azt meg mondanom sem kell, milyen remek stábbal dolgoztam együtt. Semmi kiabálás – legalábbis egy metál bandához mérten –, semmi rosszkedv. Minden pörgött, ahogy kellett. Végül még telefonszámot is cseréltünk Chrisszel. Amint hazaértünk a forgatásról, hajnal négyig lógtunk egymás nyakán. Ennek már lassan Két hónapja. Olyan közel érzem magamhoz, nincs nap, ami ne telne el egy kis közösen töltött idővel. Milyen szerencse, hogy a sok promóciónak, sajtótájékoztatónak és interjúnak hála, sokat van lehetőségünk találkozni is. Épp, mint a mai koncert alkalmából. Hatra lettem az öltözőbe rendelve, Most pedig 5:50 van. Gondolom, még a fodrász sem végzett. Nagy a nyüzsgés a backstageben, mindenki gőzerővel készül a hivatalosan hétkor startoló koncertre. A srácok csak kilenckor kerülnek sorra. Nagy zúzásra készülnek, viszont van még egy kis idő előtte, amit Chrisszel tölthetek. Nyitva van az öltöző ajtaja, így csak bekukkantok a résen. A tükör előtt állítgatja a haját, Közben már a hangját melegíti. A Disguise akkordjait énekli hol magasan, hol mélyen. Néhány pillanatig csak az ajtófélfának dőlve figyelem elvarázsolva. Nem mondok semmi meglepőt, ha csendben megsúgom, mennyire beleestem. Úgy szeretem ezeket a pillanatokat. Smink nélkül, természetesen, izgatottan fel alá mászkálva énekel. Megszeppenve kapom fel a fejem, mikor az Eternally Yours refrénjébe kezd bele. Tudja, mennyire beleszerettem mostanában ebbe a dalba. A legfeketébb szerelmes dal, amit valaha hallottam. Az Eternally Yours részhez érve felpillant rám a tükörben, és fülig érő mosolyától vérvörösre pirulok – csak hogy hű maradjak a Bloodee becenevemhez –.

- Korábban, mint mindig. Gyere nyugodtan, elment már a fodrász. – Felém fordulva támaszkodik le a tükör előtt fekvő asztalra.

- Szia, hoztam pár dolgot. Gondoltam, jól esne.

Beljebb merészkedve elé lépek, hogy egy öleléssel üdvözöljem. Ah, te jó ég, azt az isteni parfümöt viseli. Beleolvadhatok a karjaiba?

- Hogy vagy? Biztosan készen állsz erre a másfél órára?

- Nem fogok hazudni, olyan vagyok, mint a mosott szar. Gyógyszermámorban úszom, de legalább nem fáj a torkom még éppen.

Az elmúlt egy hétben összeszedett valamit, ami nagyon ágynak döntötte. Két napig lázasan feküdt, de rögtön visszaállt dolgozni, amint 37 körülire csökkent a testhőmérséklete. Megszakadt a szívem, közben nagy tisztelettel néztem végig az egész hetes munkáját. Ez az első koncertjük az új évben, így betegen, belepusztulva, de tökéletesnek kell lennie.

- Na, gyere, hoztam én is neked csodaszereket. Ha már nem lehetett pihenésre rávenni, legalább ezekkel hadd tegyem könnyebbé a ma estét. – Megpaskolom a tükör előtti széket, amire készségesen ledobja magát. Szegényemnek karikásak a szemei, hófehér a bőre, nagyon nincs a toppon. – Nem sok fehér alapozóra lesz szükséged… Annyira sápadt vagy. – Szomorúan lebiggyesztem az ajkam, ahogy végignézek rajta.

- Ne aggódj, ma odarakom magam, holnap meg újra ágynak dőlök.

- Tudod, hogy csak féltünk. – A táskámból előveszek egy Minnie egeres termoszt, azt nyomom a kezébe. Látom a vigyort a képén egy pillanatra.

- Ez mi lesz? – húzza fel a szemöldökét kérdőn.

- Mézes, citromos meleg tea. Amíg ügyködöm, iszogasd meg, de hoztam meleg levest is… –Néhány pillanatra elgondolkodva nézek magam elé, miután kiejtettem a mondatot. – Túlzásba estem?

Felnevetve megrázza a fejét, és kicsit élvezi az arcába gőzölgő tea illatát. Látom, hogy jól esik neki.

- Nagyon aranyos vagy, mindkettőt szívesen elfogadom, de igazán nem kellett volna ennyit fáradnod értem.

- Hé, szilveszter után te is meglátogattál, és hoztál egy csomó mindent. Ez igazán egy olyan alkalom, mikor én viselhetem a te gondodat.

- Durva buli volt, mi? – pillant fel rám pimasz vigyorral.

- Rettentően, 2 mojito után azt éreztem, felittam az egész bárt – nevetek fel szórakozottan. – Ne élvezd ennyire. Tudod, hogy nem bírom az alkoholt.

- Észleltem, ezért nem kaptál éjfél után üdítőn kívül mást…

- Jól van, igyad a teád, és hagyj dolgozni – forgatom meg a szemem vigyorogva. Kiveszem neki a másik, rénszarvasos termoszt is a levessel, utána állok neki a sminkjének. Most legfőképp én járatom a számat, így pihentetheti a hangját. Csak úgy csacsogok mindenféléről, fel sem tűnik, milyen elmélyülten figyel. Néhány pillanatra annyira koncentrálok a tökéletes tus meghúzására, hogy akaratlanul is kidugom a nyelvem, mint mindig, mikor nagyon fókuszálok valamire. A szemem sarkából látom szórakozott mosolyát, ami rögtön kizökkent. A túlzott közelsége és kislányos zavarom kombinációja nem sokat segít az egyre vörösödő arcomon. Halkan felnevetve simít az arcomra, úgy húz magához egy csókra. Jó ideje tagadhatatlanul érlelődött valami közöttünk. Gyakran siklottak el vészesen közel az ajkaink egymás mellett, az ölelések is egyre hosszabbodtak, az arcsimítások és puszik egészen mást sugalltak, mint egyszerű barátság. Arról nem is beszélve, milyen hosszú pillanatokra vesztünk el időnként egymás szemében sminkelés közben. Most pedig hivatalosan is felrebbentette azokat a bizonyos pillangókat a hasamban. A csókba sóhajtok végleg szétolvadva, talán egy pillanatig azt sem tudom, mit csináljak. A kezeim a levegőben mindenféle eszközzel telve, de annyira beleveszek az érzésbe, hogy eszembe sem jut lepakolni. A csókot egy pillanatra sem megszakítva, de annál jobban belevigyorogva húz végül az ölébe, a dolgokat az ölembe pakolja, a kezeimet pedig a nyakába húzza. Rögtön köré is fonódnak szorosan. Végre életre kel a testem, hogy épp olyan mohón és érzelmekkel telve csókoljam vissza, ahogy ő igyekszik még inkább elmélyíteni a pillanatot. Egy pillanatra ellenben kénytelenek vagyunk szétrebbenni, mikor egy kisebb köhögő rohamtól igyekszik megvédeni. Halkan felsóhajtva simítom ki szeméből a haját, majd felé tartok egy üveg vizet.

- Ne haragudj, hogy így betegen – mormolja két korty között. Csillapodik a köhögése, ahogy többet iszik. – Annyi sokkal jobb alkalom lett volna rá az utóbbi időben. A vörös fejed viszont azt súgta, te sem lennél ellene. Akkor minek húzni tovább?

Mosolyogva megrázom a fejem, és nekidöntöm a homlokom az övének. Azonnal rabul ejt a nagy, barna szempár.

- Köhögve, taknyosan, nem érdekel. Egy… kicsit azért már vártam erre a pillanatra. Főleg a Szilveszterkor történtek után. Így volt tökéletes – Ismét lepillantok zavarba jőve. Istenem, miért ilyen nehéz egy másik ember szemébe nézni komoly beszélgetés közben. Ő még mindig jót szórakozik rajtam, de igyekszik nem rontani a helyzeten, így csak magához ölel szorosan.

- Így még könnyebb lesz túlélni ezt a koncertet. – Halk, rekedtes hangjától összeszorul a szívem. Fáradtan hunyja le egy percre a szemét. Annyira féltem, rengeteget árthat ezzel a fellépéssel magának.

- Biztosan jó ötlet ez? Egészségesen is nagy terhelésnek van kitéve a hangod. Másfél órás koncert gyulladt torokkal?

Elmosolyodva simít az arcomra, egyúttal húz magához egy újabb apró puszira.

- Még néhány ilyen csók, egy nagy adag leves, és rendben leszek. Utána tényleg ki sem mozdulok a házból, még a továbbiakat is csak írásban beszéljük meg, ha ragaszkodsz hozzá – a pimasz kacsintásra egy hajhúzást kap válaszul. Nem tehetek mást, bíznom kell a megítélésében, és mellette állnom, bármilyen idióta döntést hoz. Ki tudja, amilyen nagyszerű előadók mindannyian, ennek a koncertnek valami igazán különleges végkimenetele is lehet.

Home S.