Örök Nyár az életem

Sziasztok!

Egy nagyon könnyed, nagyon egyszerű kanadai nyári táborozással érkeztem. Természetesen romantikus sztori, Spencerről és Summerről. Mi mással lehetne nyitni a nyarat, ha nem egy pancsolós, romantikus történettel? :) Sok sok szeretettel küldöm a sztorit Berni barátnőmnek, aki Spencer megalkotója. <3

Ajánlott zene: Simple Plan - Summer Paradise

Néhány tudnivaló:

• Summer egy másik államból költözött Washington DC-be, a gimnáziumot kezdte ott.
• Summer és Spencer gimnázium első osztályában ismerkedtek meg, egészen pontosan gólyatáborban már egymás nyakán lógtak.
• Spencer baráti köre 3 további srácból áll: Danny, Ty, Zane.
• A történet a szereplők első évének végén játszódik. Az iskola egy 3 hetes tábort szervezett Kanadába.
• Valószínűleg a szereplők még elő fognak bukkanni a jövőben további novellákban.

~***~

Már két napja Kanadában vagyunk a nyári táborban. Határozottan megérte befizetnünk ide, egyszerűen király a hely. A faházak teljesen felszereltek. Minihűtő, saját fürdőszoba, 5 kényelmes ágy, még légkondi is előfordul. A terület csodaszép helyen van, az egészet erdő öleli körül. Egy kis tó a közelben fürdési lehetőséget nyújt. Kicsit elzárkózott a külvilágtól, de nagyon hangulatos és barátságos hely. Még internethasználatra is van lehetőségünk. Árban nem a legolcsóbb, egyszer egy évben viszont ki lehet bírni.

- Spenceeee.

Kintről jön a hang, amire rögtön felkapom a fejem. Ki más keresne ekkora hangerővel?

- Itt vagyok, tündééér - kiabálok ki neki a fürdőből. Éppen a strandnadrágomat veszem át, mivel a tópartra indul a banda. Épp elkészülök, mikor betoppan Summer.

- Ó, akkor nem zavarok, végezd csak a dolgodat... - Kihallom a vigyorát a hangjából. A nyitott ajtón keresztül nézek ki rá amolyan flegma ,,hahaha" fejjel. Nevetve elém ugrál, én pedig kitárt karokkal várom az ölelésre.

- Szia neked is - adok egy puszit a hajába vigyorogva. - Miért nincs ez a kis dögös sellő még a vízben? - Lopva végigmérem egy pillanat alatt. Tényleg nagyon jól áll ez a fehér bikini a lebarnult bőréhez.

- Mert ez a sellő várja, hogy a szexi tengerészt a vízbe csábítsa - mosolyog angyalian, jobbra-balra dülöngélve.

- Épp indulni akartam, de hamarabb elért a szirén szava - dobok egy puszit felé.

- Akkor menjüüünk! - Elkapja a kezemet, és izgatottan húz kifele az ajtón. Nevetve követem nagy lelkesen, egészen, amíg az égiek nyakon nem öntenek egy vödör vízzel. A váratlan hidegtől megborzongok, ijedten fel is kiáltok. Nagy szemekkel nézek körbe mérgesen, keresem a poén forrását. Látnom sem kell, már a röhögésből realizálódik bennem, kikről van szó. Égiek egy frászt, csak a két barátnak hitt ellenség, Danny és Zane mászott fel a háztetőre.

- Ice bucket challenge teljesítve - pacsiznak össze a srácok elégedett vigyorral.

- Egyszer gyertek le onnan, olyan bosszú lesz, hogy kétszer kívánnátok inkább az ice bucket challenget – kiabálok fel hozzájuk morogva. Már érlelődik is egy gondolat a bosszúm körül, de hamar elvetem a rögtön támadás ötletét. Inkább estére hagyom, mikor senki sem számít rá. Elgondolkodva Summerre pillantok, aki angyali mosollyal rebegeti meg nekem a szempilláit. Miért érzem azt, hogy ő is benne volt?

- Ugye tudod, hogy ez nem válik be?

- Ugye tudod, hogy imádlak? – mosolyog rám kislányosan, oldalra billegve, a kezeit összefűzve a háta mögött.

- Én is téged, épp ezért szeretném megmutatni, mennyire – kapom fel hirtelen a vállamra, mint egy krumpliszsákot. Egy kisebb sikítás után nevetgélve kezdi ütlegelni a hátam, hogy letegyem a földre. Eszem ágában sincs eleget tenni a kérésének. Kicsit a domborulatára csapok játékosan, közben az erdőn át vezető kis ösvényen viszem le a tóhoz. Ha már én is, ő is csobbanjon egyet.

- Kegyelmeeezz, nem én találtam kiii. – Nagyon kalimpál a lábaival, de biztosan tartom, hogy véletlenül se eshessen le. A móló végéhez érve megtorpanok, sóhajtva körülnézek, majd a karjaimba véve egyszerűen a vízbe hajítom. Köhécselve úszik fel a felszínre, a szemeit dörzsöli, én pedig büszkén feszítek, mint aki legalábbis az olimpiai lángot vitte volna a helyére.

- Jól van, nagylegény - néz fel rám vigyorogva. - Most már akár bejöhetnél te is ide. Magányos vagyok - biggyeszti le az ajkát.

- Figyelj, és tanulj. - Lassan hátrálok a mólón, hogy nekifutásból egy hatalmas bombát ugorhassak. Még hallom a nevetését, mielőtt teljesen elmerülök a vízben.

~***~

Majdnem mindenki leözönlött utánunk, hogy lehűtsék magukat a tóban. Két csoportra oszlott a tábor, így kezdetét vette egy hatalmas vízi kidobós. A mi ötös bandánk egy része, név szerint Danny, Ty és Zane a rivális csapatba került, így bűntudat nélkül dobálhatom halálra őket. Summer velem került egy csapatba. Mindenben támogat, igazából csak meg akarja úszni a további megtorlás. Másrészről azért ő sincs ellene, ha kicsit szívathatja a fiúkat. Egy idő után teljesen elszabadul a pokol. A vízi kidobós átvált valami egészen másba. Vízipisztolyok, vízibombák, habfújók, mindenféle őrült dolgok, amiket csak találtunk magunknál. Lassan alkonyodik, a nap már a fák mögé bukott, egyesek mégis ezerrel pörögnek még. Le sem lehetne lőni a társaságot. A srácok mindannyian engem keresnek, jelenleg azon dolgoznak, hogy a nyakamba másszanak, és onnan ugorhassanak bombákat. Épp eléggé kifáradtam ahhoz, hogy ne hagyjak ilyesmit. A móló alatt rejtőzöm, az egyik lábába kapaszkodva pihenek meg kicsit. Pont rálátok mindenkire, én ellenben könnyen megbújhatok a többi tartócölöp között. Mosolyogva nézek körbe a helyen. Szinte minden tökéletes, olyan jól érzem magam. Rég kapcsolódtam ki ennyire. Végre kizökkentünk a szürke hétköznapokból. Ennél jobb nyárkezdő programot nem is kívánhatnék. Már csak egy dolog hiányzik, hogy ténylegesen meglegyen minden.

- Ne ijedj meg!

Majdnem felkiáltva rezzenek össze meglepettségemben. Nagy szemekkel nézek hátra Summerre, aki nevetve úszik elém.

- Áu! Mekkora karmaid vannak megint?! – dörzsölöm meg az oldalamat, amibe kicsit belekapott.

- Bocsi, nem akartalak megkarmolni – öleli át a cölöpöt a karjaim alatt. – Elfáradtál?

- Igen, de imádtam ezt a napot. Olyan jó együtt tölteni kicsit az időt. Az elmúlt időkben mindenki olyan elfoglalt volt, nem tudtunk sosem bandázni. Most pedig 3 hét csak a miénk.

- Igen, én is alig vártam már a tábort – dönti a fejét az oszlopnak halkan nevetve. – Ránk fért már egy kis pihi.

- Látom, te is elfáradtál, Tündérlány – simítom meg a bőrét gyengéden. Felkapja rá a fejét, szólni viszont nem szól érte, sőt. Elkapom a halvány mosolyát, ráadásul az arcát a tenyerembe dörgöli.

- Nem mondom, tudnék pihenni most már. – Felpillant rám lassan. Teljesen meggyengít a látványa. A fáradt, imádnivaló mosolya, a kipirult arca, a lelapult, mégis kócos haja. Halkan sóhajtva nekidöntöm homlokom az övének, a tekintetemet eközben az övébe fúrom mélyen. Véletlenül sem fordítom el a fejem.

- Nincs kedved beszökni hozzánk? A fiúk mennek tábortüzezni este, kicsit ledőlhetnénk – suttogom szinte az ajkára.

- Nagyon szívesen, jól hnagzik – sóhajtja csendesen.

- Egy ideje úgyis szeretnék beszélni veled valamiről… - pillantok félre ez alkalommal.

- Baj van? – kérdezi óvatosan.

- Ugyan…

Hirtelen az ajkára kapok. Érzem, hogy meglepem ezzel, mégsem kell sok idő, hogy viszonozza a gesztust. Megfogom a kezeit, a cölöpöt megkerülve a tündérem előtt termek, hogy engem ölelhessen tovább. A karjait a nyakam köré húzom, majd a derekánál szorítom magamhoz. Mélyen felsóhajtok, mikor az ujjaival a hajamba szánt, onnan pedig az arcomra simít le. Szenvedélyesen, érzékien csókolom, nem akarom elengedni. Alig hiszem el, hogy tényleg megtörténik mindez. Olyan régóta epekedem ezért a csókért. Ami mindent megváltoztathat közöttünk. Úgy érzem, ez a legtökéletesebb pillanat, hogy ténylegesen szintet lépjünk a kapcsolatunkban. Természetesen a legcsodálatosabb irányba.

Home Stonestreet