A különc Lord (6. rész)

˜***˜

Tényleg nagyon jót tett pár nap kikapcsolódás távol otthonról. Rég töltöttünk együtt egy kis időt Christiannal. Semmi munka, semmi kötelezettség, csak a friss levegő, lovaglás, vívás, nagy séták, csendes, olvasós délutánok. Úgy érzem, kellően kikapcsolt a program, egyszer sem került szóba a fennálló problémám. Így utólag nem is bánom, bármennyire esett volna jól időnként felhozni. Egy hetet voltam távol, ami épp elég idő ahhoz, hogy az elkövetkező napok mindegyikét az állataimmal akarjam tölteni. Reggel kipihenten keltem meglehetősen korán, hogy mihamarabb munkához láthassak. Valamiből fent kell tartani a birtokomat. Minden a szokásos módon indult. Még reggelizni sem volt időm leülni, annyira belemerültem a munkámba. Egyetlen dolog tudott kizökkenteni a békés munkavégzésemből. Joseph.

- Látogatója van, uram.

Épp Royal csutakolásával vagyok elfoglalva, nem szívesen szeretném félbehagyni.

- Most nem szeretnék látogatót fogadni. Kérem, küldje el, keressen megkésőbb.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a vendéget el kellene hajtania.

Villámcsapásként ér a felismerés szavai hallatán. Kerek szemekkel nézek rá hátra, amire elmosolyodva biccent nekem. Te jó ég, erre igazán nem voltam felkészülve. A lovászfiú kezébe nyomom a kefét, és mindent hátrahagyva sietek az ajtóhoz. Istenem, alig hiszem el, hogy itt van. Tényleg ő az. Alig láttam az elmúlt 3 hétben, a hangját talán nem is hallottam az incidens óta. Kicsit sápadt, a szemei pirosak és fáradtak, de ez sem csorbít a szépségén. Semmi sem képes elrejteni, milyen gyönyörű igazából.

- Elizabet. – Nem tudom, mit mondhatnék. Amíg nem láttam, annyiszor átpörgettem, mi mindent akarok neki mondani, most viszont semmi sem jut eszembe. Meg akarom csókolni szörnyen, de muszáj tartanom magam.

- Anthony. – Halk a hangja, kissé rekedtes. Mintha sírt volna, mielőtt ideért. – Azt mondtad, benned bízzak, ne másban. Hallani szeretném tőled, mi történt. Nem késtem el? – pillant le kissé zavarba jőve.

- Egy pillanatig sem – nyújtom felé a kezem, hogy beinvitáljam. Nagyon nehezemre esik nem magamhoz szorítani, felfalni az ajkait, egyszerűen érezni, hogy itt van velem újra, mikor kezét az enyémbe csúsztatja. Olyan boldog vagyok, hogy nem felejtette el a megtett ígéretét. Ezek szerint ő sem akarja veszni hagyni azt, ami kialakult közöttünk. Már ezt is jó jelnek veszem, és igyekszem mindent megtenni, hogy újra megbízzon bennem.

˜***˜

4 hónap. Ennyi idő telt el, mióta fenekestül felfordult az életem. Minden megváltozott, amióta megismertem. Boldog vagyok, kiegyensúlyozott, vannak céljaim, ötleteim és izgalmas terveim. Épp ezek közül a tervek közül szeretnék megvalósítani egyet a nap folyamán. Annyira izgatott vagyok, hajnalban magától kidobott az ágy, azóta le sem lehet lőni. Mindent igyekeztem elintézni, hogy mire ideér, készen álljak. Épp az étkezőben kortyolom a délelőtti teámat, ami nemigen akar elfogyni. Sokkal jobban lefoglalnak a túlcsorduló gondolataim.

Az ujjaimmal dobolok az asztalon a csészém mellett, és a folyadék felszínén megjelenő gyűrűkben veszek el néhány pillanatra. Néhány nem kívánatos elmélet mászik a kedves álomképeim közé. Talán elsietem a dolgokat. Mi lesz, ha visszautasít? Ha nem is érez még ennyire komoly kapcsolatot közöttünk. Tényleg nem telt el még túl sok idő, de szeretnék még ennél is többet vele lenni. Kettesben a saját birtokunkon, mindenkitől távol, kötetlenül. Jót tenne mindkettőnknek azután, ami történt. Annyira szégyellem magam az apám miatt a mai napig. Örülök, hogy nincs többé közöm hozzájuk sem anyagilag, sem sehogy máshogy. Fogalmuk sincs, hol lakom, mit csinálok, miből élek, és jó lenne, ha így is maradna. Nincs szükségem a látogatásukra, hogy visszaédesgessenek magukhoz. Végre megvan a saját életem, amelyből egyetlen dolog hiányzik már csak, hogy tökéletes legyen. Imádkozzunk együtt, hogy ez ma megvalósuljon. Felsóhajtva állok fel a székemből, egyszerűen nem tudok megmaradni egy helyben. Idegesen járkálok fel-alá, esetleg az órát szuggerálom, mintha képes lennék gyorsabb tempóra bírni.

- Anthony, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de attól, hogy 5 percenként az órát bámulja, nem fog korábban érkezni a kisasszony. – Joseph ajka szélén kedves mosoly ül, ami kicsit nyugalommal tölt el. – Ne aggódjon, maga is pontosan tudja, mennyire kedveli önt. Minden rendben lesz, csak szedje össze magát – paskolja meg a vállamat gyengéden.

- Úgy gondolja, rendben lesz minden? – pillantok fel Mr. Smithre halkan sóhajtva.

- Természetesen. Sosem kételkedtem benne. Csak legyen magabiztos, és tegye azt, amit mindig tesz. Mutassa meg neki, mennyire szereti.

Mélyen felsóhajtok, mikor kopogást hallok az ajtón. Idáig nem is igazán fogtam fel, mennyire izgulok, most viszont mintha robbant volna a bomba bennem. Reszket minden tagom, a mellkasomon mintha valaki letelepedett volna, egy pillanatra talán levegőt is elfelejtek venni.

- Mély levegő, uram – teszi vállamra a kezét Joseph, majd elmegy ajtót nyitni. Rögtön felpattanok a helyemről, kicsit megigazítom a ruhám, és megbizonyosodom róla, hogy minden a helyén van.

- Anthony!

Honoriah S.