A különc Lord (1. rész)

~***~

Szeretek színházba járni. A másik kedvenc elfoglaltságom a lovakkal való foglalkozás mellett. Annyi nagyszerű színdarabot látni manapság. Ennek a kiváltságnak igazán örülök, főleg, mert nem mindenki engedhet meg magának egy jegyet. Szerencsére nekem módomban áll minden új darabra eljönnöm. Egyre több dramaturg fogad a baráti körébe, így lassan elvárás lesz a jelenlétem. Egyáltalán nem bánom, nagyon élvezem a művész emberek társaságát. Igazán színvonalas beszélgetéseink szoktak lenni, amit napról napra egyre jobban igénylek. Ilyen magas státuszban nehéz olyan baráti körre szert tenni, akikkel szabadon lehet beszélgetni irodalomról, művészetről, politikáról vagy épp tudományokról. Nyitott vagyok a világra, érdekel, mi történik a környezetünkben. Mostanra határozottan meguntam a tipikus arisztokrata nagyzolási mániát, ami általában beszédtéma szokott lenni. Kinek van több pénze, nagyobb birtoka, nagyobb személyzete. Meglepő, milyen unalmas élete van egy felsőosztálybelinek.

- Anthony, emlékszel, hogy meséltem a mai randevúmról?

- Hogyne, barátom – kortyolok bele a pezsgőmbe halkan sóhajtva. Vajon melyik király lányát szedte már megint össze.

- Tony, bemutatom neked Lord Joseph Craig legkisebb leányát, Alice Craiget. Alice, ez az iszákos úriember pedig gyermekkori jó barátom, Lord Anthony McAllen.

Vigyorogva megforgatom a szememet, majd kezet csókolok a kisasszonynak. Valóban szemrevaló teremtés. Teljes mértékben Theodor ízléséhez passzol. Kicsit magasabb az átlagnál, hosszú, vörös hajú, zöld szemű. Mindig ilyennek festette le az álom párját. Néhány szót váltok a leendőbeli prédával, ami még inkább azt bizonyítja, hogy neki teremtették. Nagyon vidám, nyájas, kissé butácska, hangos, és könnyen befolyásolható, de jószívű. Nyilvánvalóan nem töltöttem vele elég időt, hogy ilyesfajta következtetéseket vonjak le, de első benyomásra, illetve Theodor előzetes bemutatása alapján ezeket tudtam leszűrni.

- Neked lett megszülve ez a lány – fordulok Theodor felé, miután Alice elnézést kérve a barátnője keresésére indult. – Tudom, hogy nem vagy képes 3 napnál tovább elviselni egy arcot, de ezt a lányt igazán nem kellene félredobnod egy kis játék után. Vagy kérd meg a kezét, és élj mellette monogámiában, vagy hagyd békén, és ne tedd tönkre lelkileg egy életre. Érzékenyebbnek tűnik az átlagnál, nehezen fogja viselni a nyers stílusod.

- Anthony McAllen, a nagy emberismerő. Majd én tudom, mit csinálok, ne aggódj miattam – vereget vállon. Nyilván nem én leszek az az ember, aki megmondja neki, hogy élje az életét. Legalább megpróbáltam, így nincs bűntudatom miatta. – Szóval... szerinted is hozzám teremtette a sors? Istenem, ments meg, egyszerűen le sem tudom venni a szemem róla. Igazi gyönyörű hercegnő.

Követem csillogó tekintetét, hogy megnézzem magamnak még egyszer a lányt, de rögtön eltereli más a figyelmemet. Olyan rég láttam bárkit is, aki ennyire elragadta mindenről a figyelmem. Még az sem jut el a tudatomig, amit Theo igyekszik magyarázni nekem. Csak elvarázsolt tekintettel falom a látványt, és őszintén reménykedem, hogy ő az a barátnő, akire várunk.

- Uraim, szeretném bemutatni az én kiskori barátnőmet, Miss Elizabet Fodor– húzza maga mellé a hölgyet izgatottan. – Sissy, a két úriember pedig Lord Anthony McAllen, illetve Lord Theodor Brook.

- Kisasszony. – Elsőként lépek elé. Lassan emelem ajkamhoz a kezét, amire egy gyengéd csókot nyomok. Egy pillanatra sem töröm meg a szemkontaktust gyönyörű, barna szemeivel. – Örülök a szerencsének.

- Részemről a szerencse, Lord McAllen – biccent elmosolyodva.

- Maradjunk az Anthonynál, ha nem gond. Nem láttam még errefelé. Ilyen gyakran lekerültük egymást, vagy új szomszéd a környéken?

- Attól tartok, elkerültük egymást. Ugyan a nevem nem ezt mutatja, de itt születtem, és amióta csak irodalmat tanulok, azóta élvezek színházba járni. Biztosan csak elterelte a figyelmét a kellemes társasága – biccent Theodor felé kissé elvigyorodva. Nem tudok nem elmosolyodni a bájos arcától.

- Biztosíthatom, Miss Fodor...

- Elizabet. Maradjunk az Elizabetnél.

- Biztosíthatom, Elizabet - pillantok én is Theodor irányába. – Kevesebbet foglalkozik velem, mint gondolná. Egy gyönyörű hölgy társasága sokkal jobban leköti.

- Remélem, a barátnőmet nem egynek szánja a sok közül – pillant feléjük egy pillanatra elkerekedett szemekkel.

- Sissy, itt van a jegyed? – Alice terem mellettünk, izgatottan toporogva fogja meg Miss Fodor karját.

- Persze – veszi elő az említett papírdarabot. – Miért?

Szó nélkül kikapja a kezéből, majd Theodortól is elveszi, és kicseréli a két jegyet. Kezdem megkedvelni Miss Craiget. Határozottan tetszik az észjárása.

- Jó szórakozást kívánok, uram, Sissy – pukedlizik előttünk összeesküvő mosollyal, majd Theodorral karöltve indulnak a páholyukba. Némán, megszeppenve néz barátnője után, amin néhány pillanatig szórakozottan mosolygok, viszont lassan nekünk is ideje mennünk.

Home Stonestreet