Sziasztok!
Kissé össze-vissza, de érkezem újabb tartalmakkal. Kaptam egy nagyon izgalmas rendelést Nóritól, amin már... két hete dolgozom. Ne haragudj, egy kicsit megcsúsztam, de dolgozom rajta. Ígérem, jövőhéten az következik! Addig is egy kis könnyed, romantikus novellával érkeztem. Jó olvasást, és még egyszer bocsánat, bocsánat, nagyon igyekszem. 🥺
Ajánlott zene: The Greatest Showman Cast - A Million Dreams
~***~
Lehetne ennél büszkébb az ember? Erősen kétlem.
Ő az a férfi, akiről sokan példát vehetnének. A legnehezebb időből, a legmélyebb gödörből és legkilátástalanabb helyzetből is mindig talált kiutat. Most pedig itt áll Oroszország leghíresebb színpadán, és élete álmát teljesíti be. Egyike azon kevés balett-táncosnak, akiért szó szerint kapkodnak a rendezők. Annyira sikeres, mégis a legracionálisabb ember, akivel valaha találkoztam. Nem beszél vissza az embereknek, nem gondolja, hogy bárkinél magasabb rendű lenne. Tisztelettudó, kedves, ráadásul imád a kollégái között lenni. Mindig nagy csodálattal nézem, milyen szenvedéllyel és alázattal áll a munkájához. Nem a rivaldafényért teszi, a pénzért még annyira sem. Egyszerűen ez az, amit mindig tenni akart. Én pedig maximálisan támogatom, ahogy ő is teszi velem. A legnagyobb mosollyal mondhatom, hogy az a férfi a színpadon már hat éve az én párom. Átéltem vele minden pillanatot a legnehezebbtől a legboldogabbig, amíg el nem jutott idáig, a karrierje csúcsáig. Tudom, hány óra kemény munka és edzés van a háta mögött, hogy mennyi mindent áldozott fel minden egyes szerepéért. Senki nem érdemli meg jobban a sikert nála. Persze, biztosan van bennem egy kevés elfogultság, de sokan belátták már, hogy igazam van. December huszadika van. Ilyenkor a legtöbben már karácsonyra készülődnek, mi viszont egészen másképp szoktuk tölteni a szünet előtti napokat. Ünnepek előtt van az utolsó nagy hajrá a színházban, utána legalább egy hónap pihenőre ellophatom a Diótörőmet. Épp erre a darabra próbálnak, az elkövetkező négy napon végig előadásuk lesz. Nagyjából 2000 kilométer választ el minket a hétköznapokban, ezért a szünetei előtt, illetve nagyobb fellépésekor utazok ide. Mostanra állandó vendég vagyok a társulat próbáin is. Kifejezetten szokták élvezni a „kritikus közönséget” személyemben. Épp a kedvenc részemnél jár a próba. Lelkesen figyelem ezeket az eltökélt embereket, és irigykedem, milyen szenvedéllyel állnak a munkájukhoz. Jó, talán egy valakin többet elidőzik a tekintetem, de hogy ne lenne így? Ahogy a szépen edzett, izmos teste őrült mód hajlik minden irányba. Igazán lenyűgöző látvány. Annyira szeretem, mikor otthon is teljesen tudatán kívül nyújtani kezdi valamelyik testrészét, vagy épp olyan kecsesen áll fel a földről, mintha egy darabban játszana éppen. Bár többet tapasztalhatnám ezeket az apró szokásait. Alig látjuk egymást, mégis olyan őrülten szerelmes vagyok, mint a kapcsolatunk elején. Az édes mosolyából ítélve, amivel épp felém pillant, ő is hasonlóképp érezhet. Egyre gyakrabban jön szóba közöttünk a családalapítás, házasság. Valakinek mozdulnia kell valamerre, ha mindezt tényleg meg akarjuk valósítani.
Elég mélyen elmerülök a gondolataimban, arra viszont felkapom a fejem, mikor abbamarad a zene. A táncosok félkör alakban térdelnek, míg a szerelmem felém indul. A színpad széléhez érve lepillant rám, és lassan fél térdre ereszkedik. Azzal a tipikus, őrülten édes mosolyával egy sötétkék selyemdobozt húz elő zsebéből. Még ki sem nyitotta, mikor felsikkantva ugrok fel a helyemről, de hamar a szám elé kapom a kezem. Kissé megszeppenve néz rám, majd felnevetve nyitja fel a dobozt. Egy egyszerű, de annál tökéletesebb gyűrű lapul benne.
- Életem egyetlen fénypontja. Tudom, nem volt könnyű az elmúlt hat évünk. Keveset látjuk egymást, viszont nekem azok a legértékesebb pillanatok. Nincs már sok hátra a karrieremből, sajnos egyre inkább érzem az ízületeimen – nevet fel halkan. – Kettőnk előtt ellenben rengeteg izgalmas kaland áll. Köztük például egy esküvő. Azt mondják, a csúcson kell abbahagyni, és boldogan be is dobom a tánccipőm, amennyiben a menyasszonyom leszel.
A nyakánál fogva húzzam le magamhoz hirtelen egy hosszú csókra. Érzem, hogy előreborul a magasságkülönbség miatt, de sikerül megtámaszkodnia a kezein. Egyszerre nevetünk fel a helyzeten, kissé elpirulva engedem el, amíg inkább leugrik elém, hogy magához öleljen.
- Remélem, ezt igennek vehetem – suttogja az ajkamra boldog mosollyal.
Home Stonestreet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése