Sziasztok!:)
A blog első posztja, valamint az első rendelése. Ezt a novellát az egyik legjobb barátnőm, Berni rendelte tőlem. Köszi, Berni, várom legközelebb is az ötleteket! ;)
Ajánlott zene: Good Charlotte - Keep Your Hands Off My Girl
Néhány tudnivaló:
- Joel és Benji Madden, a Good Charlotte ikerpárja. Mindketten hívők, aminek szerepe van a történetben.
- Berni, Joel felesége, és a gyermekeik édesanyja. Szabadidejében énekes, hivatalosan sportriporter.
- Savannah és Josuah Madden, Berni és Joel gyerekei. A kislány 6, a kisfiú 3 éves.
- A történet Londonban játszódik, a banda egyik turné állomása.
A történetet ihlette kép:
*Joel szemszöge*
Fáradtan sétálok London belvárosában, valahogy erőm sincs körülnézni. Istenem, a srácok bezzeg mennyire imádnák. A szerelmemről nem is beszélve. Annyira hiányoznak. Amint szabadulok innen, meg sem állok hazáig.
Fel sem fogom, Benjinek hogy jutott eszébe most ez a séta. Már egy hónapja úton vagyunk, majdnem minden nap koncertek vannak, ma pedig végre van egy kis kimenőnk. Mit csinál ilyenkor egy normális ember? Alszik. Mit csinálunk mi? Halál se tudja, megyünk várost nézni.
- Öcsi, lazulj már el, mit stresszelsz? - böki meg az oldalamat Benji. - Csak egy kis séta, ezen mit kell idegeskedni?
- Mit, bazd meg?! Te is épp olyan fáradt vagy, mint én, legalább hülyeségeket ne kérdezz - mordulok rá erőteljesebben, mint akartam eredetileg. A hátrahőkölése zökkent vissza a valóságba, kissé túlzásba estem. Oké, talán ingerültebb vagyok a kelleténél, meg kellene nyugodnom. - Ne haragudj... tényleg, bocs, tesó - sóhajtok fel mélyen. - Csak... ki vagyok fulladva. Egyre nehezebben bírom ezt a turnézást. Hárman várnak haza, érted? Szükségük van az apjukra, és Berninek a férjére. Főleg, ha tényleg tervezünk még egy gyereket. Arról nem is beszélve, nekem mennyire hiányoznak - sóhajtok fel mélyen. Mit meg nem tennék egy csókért vagy legalább egy ölelésért.
- Hát gyere, öcsi, egy szavadba sem kerül - tárja ki felém Benji a karjait csücsörítve.
- Jézusom, normális vagy, ember? - röhögök fel meglepetten. - Mit szólna az asszony? - vigyorgok pimaszul.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki - von vállat nevetve.
- Te állat - rázom meg a fejem vigyorogva. Mi is lenne velem a család nélkül?
- Apuuuuu!
Nagy szemekkel kapom fel a fejem, rögtön felismerem ezt a hangot. Josh totyog felém nagy hévvel, le sem lehetne lőni a kis törpét. Nagyon elmosolyodva guggolok le elé, úgy várom kitárt karokkal.
- Apuuuu - ugrik rögtön fel a nyakamba, én pedig habozás nélkül szorítom magamhoz az apróságot.
- Hát te hogy kerülsz ide egyedül, pajti? - adok egy nagy puszit a fejére sóhajtva.
- Nincs egyedül.
Te jó ég, ez a hang. Szinte a szívemet simogatja. Meglepetten nézek fel magam elé, ahol ők ketten állnak. A hiányzó láncszemek. A pici hercegnőm és a gyönyörű rockkirálynőm. Mindketten nagy, boldog mosollyal néznek ránk, Savannah már türelmetlenül ugrál az anyukája karjaiban, hogy ő is megölelhessen. A kezdeti sokk teljesen rám telepszik, csak elveszetten ölelem magamhoz Josht.
- Hogy... hogy kerültök ide? - bököm ki az első értelmes mondatot, ami a nyelvemre ül.
- Tudod, két gyerek kérésének nem lehet ellenállni. Szünet van, én vettem ki szabadságot. Gondoltam, ránk fér egy kis pihenő négyesben - néz rám nagy mosollyal a szerelmem, miközben leteszi Savannaht, hogy csatlakozhasson a családi bújásba. A másik kezemmel ölelem magamhoz szorosan, lehunyt szemekkel fúrom a fejemet közéjük. Rég éreztem ennyire feltöltődve magam.
- Anyunak is szorítotok helyet? - simítja hátra a hajamat Berni halkan nevetve.
- Neked mindig különleges helyed van közöttünk - állok fel a két manóval a kezemben. Boldogan adok egy hosszú, elnyújtott puszit az ajkára, ami lassan inkább gyengéd csókká alakul át.
- Fúúúúúj, apuuu - fúrják szinte egyszerre a fejüket a nyakamhoz. Vigyorogva megrázom kicsit a fejem, majd adok még egy puszit Berni ajkára, a homlokomat az övének döntöm.
- Annyira hiányoztatok. - Halk a hangom, de annál őszintébb.
- Te is nekünk, elmondhatatlanul - cirógatja meg gyengéden az arcomat mindkét kezével. Lehunyt szemekkel dörgölöm bele nagyon, olyan jól esik a közelsége.
- Ti vagytok az elmúlt hónapom leggyönyörűbb meglepetése - suttogom hosszan felsóhajtva. Kicsit megremeg a hangom, alig bírom tartani magam hirtelen. Ez a hatalmas szeretetáradat, és fáradtság kihozza a férfiból is a gyengéd, érzékeny embert.
- Semmi baj, itt vagyunk - öleli át ő is szorosan a nyakamat, a két picúr között teljesen hozzám simulva. - És itt is leszünk most egy jó darabig apuval.
A nyakához fúrom a fejem, mélyen beszívom az illatát, mindhármójukat szorítom magamhoz, közben egy könnycseppet eleresztve köszönöm meg Istennek, és legfőképp Benjinek, hogy egy ilyen ajándékkal áldottak meg a legnehezebb pillanataimban.
Home Stonestreet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése