Téma: #overwatch #overwatchleague #esport #saebyeolbe #délkorea #gamer #magánélet
Ajánlott zene: The Offspring - Coming For You
~***~
Miért is játszana egyszer az életben mellettem a szerencse, ha Overwatchról van szó? Nyilván teljesen esélytelen vagyok. Először McCree, két körrel később Widowmaker, az utolsó körben pedig Tracer? Most komolyan? Ki állította össze ezt a listát? Ezek után mondja valaki azt nekem, hogy random generált játék. Hol vannak a karakterek, mint Bastion vagy Orisa, amikhez nem kell ügyesség, csak a bal egérgombot kell folyamatosan nyomni, hogy előbb vagy utóbb meghaljon a másik? Nem mintha számítana igazából. Reinhardttal sem tartott sokkal tovább, amíg agyon nem csapott a bunkós botjával. Miért is játszok én ilyet pont vele? Valamiért nem tudok ellenállni egy újabb körnek. A játékmód továbbra is 1v1, azaz ketten játsszunk egymás ellen, viszont most nem a Mystery Duelt pipálta ki. Ez azt jelenti, hogy nem ugyanazt a random kidobott karaktert kapjuk mindketten, hanem 3 hasonló erőviszonyokkal rendelkező hős közül választhatunk. Előre látom szomorú sorsomat. Első kör Orisa vs Orisa. Na, ez még talán működhet. Lassan kibattyogok a kezdőhelyről, és egy biztonságos sarokba húzódva magam elé állítom a pajzsom. Hallom, hogy nevet rajtam a másik szobából, de még ezzel sem tud kizökkenteni. Túlságosan átjár a versenyszellem. Hamar meghallom, hogy a közelemben mászkál, ezért el is kezdem lőni a hang forrását, mint egy őrült. Szegény gamer egér, fel sem fogom, hogy bírja ilyen jól. A nagy bal-klikk csata közepén egyre közeledik felém, én viszont okosan lépek. Szerencsére itt, a Necropolis pályán vannak leesésre alkalmas helyek, így Orisa összerántó képességével teszek egy próbát. A pillanat, mikor meglátod Saebyeolbet a mélybe zuhanni, valami igazán euforikus örömöt indít el benned. Velem legalábbis ez történt.
- Ennyi! Háh, ennyit a nagyságos Saebyeolberóóól! – Az örömtáncokat megsértő, leginkább egy retardált fóka csapkodásához és ugrálásához hasonlítható csodához fel kell állnom a székből, mielőtt az is szétesik az uralmam alatt. Én, kis tudatlan, nagy boldogságomban annyira elveszek, hogy időközben betöltődik a következő kör, nekem pedig esélyem sincs karaktert választani, tehát a három választható hős közül azt kapom, ami alapból ki volt jelölve. Zenyata. Nagyon jó. Skill-szükséges karakter… de legalább tudja magát gyógyítani. Mire visszaülök a helyemre csak annyit látok, hogy a mesterlövész az ajtóban áll, fejre céloz, majd egy tiszta lövéssel instant megöli a szegény robotot.
- Na jó… NA JÓ! Park Jongyeol, azonnal gyere ide! – Majdnem hátradől a szék, olyan lendülettel pattanok fel dühösen. A konyhába trappolok, ahol Jongyeol az asztalra dőlve nevet elveszetten. – Ez nem ééér, hát mi volt ez, ember – ragadom meg a pulcsiját, úgy rángatom meg kicsit, majd a hátát kezdem el csapkodni.
- Hé, hé, jagiya, elég lesz – kapja el a karjaimat, és az ölébe húzva átöleli a derekamat szorosan. A nyakamhoz bújva folytatja a röhögést, aminek hatására összefonom a karomat a mellkasom előtt duzzogva. – Olyan hihetetlenül édesen húzod fel magad…
- Hagyjál, csaló – nyomkodom félre a fejét a nyakamtól, de azért az öléből továbbra sem mozdulok.
- Csaló? Nem is csináltam semmi olyat, amit tiltana a játék – emeli meg a kezeit mentegetőzésképp. – Magadat hibáztasd, hogy koncentrálás helyett táncikáltál.
- Hogyne jártam volna el az örömtáncom, mikor egyszer az életben valamilyen módon levertem Saebyeolbet? Ne viccelj már, hát ki ne tenné ugyanezt a helyemben?
- Ugye tudod, hogy ugyanolyan játékos vagyok, mint bárki más a világon? – simogatja meg a hajamat vigyorogva. – Rendszeresen megölnek meccsek közben sőt, te is megöltél már rengetegszer, mikor együtt játszottunk.
- Jó, de ez is csak azért van, mert nehezített körülmények között játszol…
Ezalatt egészen pontosan azt értem, hogy Jongyeaol a konyhaasztalnál ül egy sima, párnás fa széken. Egy pár dolláros, vezeték nélküli egérrel és egy nem túl újnak mondható laptoppal kell boldogulnia, amin csak éppen úgy fut a játék, hogy a grafikai beállítások mind minimumra vannak véve. Igen, ez lenne az én gépem. Ezzel szemben én egy komoly összegből, maga Saebyeolbe által összepakolt gamer számítógéppel játszom profi egérrel, billentyűzettel, legmagasabb beállítási paraméterekkel, valamint egy eszméletlenül kényelmes gamer székkel.
- Nézd, jagi! – Egy puszit nyom az arcomra, miközben az egere után nyúl, ugyanis épp megint karakterválasztás van. Rögtön kipattanok az öléből, és átrohanok a nappaliba, mielőtt lejárna az idő. Nem mintha bármit is számítana, hogy sikerül választanom vagy sem. Mei vs Soldier 76. Instant 4-1-es kikapás. Nyöszörögve hátradőlök a székben, kicsit neki is csapom dühösen az egerem az asztalnak.- Hé, jagiya! – kiabál át az étkezőből. – Ne az egeret hibáztasd, drága volt!
- Én is téged – morgom át neki. A nevetését hallva csak mosolyogva megrázom a fejem, és kilépek a játékból.
Home Stonestreet
